| Chapter 88 |
1 | Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
|
2 | Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
|
3 | Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
|
4 | Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
|
5 | Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
|
6 | A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
|
7 | Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
|
8 | A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
|
9 | Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
|
10 | Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
|
11 | Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
|
12 | Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
|
13 | Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
|
14 | De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
|
15 | Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
|
16 | Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
|
17 | Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
|
18 | Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
|
19 | Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.
|