| Chapter 57 |
1 | Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
|
2 | Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
|
3 | A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
|
4 | Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
|
5 | Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
|
6 | Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
|
7 | Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
|
8 | Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
|
9 | Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
|
10 | Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
|
11 | Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
|
12 | Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
|