| Chapter 2 |
1 | Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,
|
2 | Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
|
3 | Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
|
4 | Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.
|
5 | Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
|
6 | A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,
|
7 | Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
|
8 | És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
|
9 | Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
|
10 | Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
|
11 | És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
|
12 | Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
|
13 | Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
|
14 | Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
|
15 | Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
|
16 | Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
|
17 | De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
|
18 | Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
|
19 | Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.
|
20 | Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.
|
21 | Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
|
22 | Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.
|
23 | Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;
|
24 | Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
|
25 | De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;
|
26 | Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
|
27 | Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra.
|
28 | Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.
|
29 | Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
|
30 | Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.
|