| Chapter 12 |
1 | Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
|
2 | Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
|
3 | Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
|
4 | Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
|
5 | Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?
|
6 | Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
|
7 | Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
|
8 | Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
|
9 | A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
|
10 | A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
|
11 | Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
|
12 | Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
|
13 | Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
|
14 | Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
|
15 | Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
|
16 | Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték ő vele.
|
17 | A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
|
18 | Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
|
19 | Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ ő utána megy.
|
20 | Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
|
21 | Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
|
22 | Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
|
23 | Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
|
24 | Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
|
25 | A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
|
26 | A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
|
27 | Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
|
28 | Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
|
29 | A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
|
30 | Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
|
31 | Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
|
32 | És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
|
33 | Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
|
34 | Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
|
35 | Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
|
36 | Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
|
37 | És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
|
38 | Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
|
39 | Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
|
40 | Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
|
41 | Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
|
42 | Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
|
43 | Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
|
44 | Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
|
45 | És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
|
46 | Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
|
47 | És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
|
48 | A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
|
49 | Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
|
50 | És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
|