Hungarian Bible

Job 38

Job

Return to Index

Chapter 39

1

  Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 


2

  Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? 


3

  Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 


4

  Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 


5

  Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 


6

  [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. 


7

  Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 


8

  Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 


9

  A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 


10

  Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 


11

  A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. 


12

  Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 


13

  Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 


14

  Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 


15

  Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? 


16

  Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 


17

  Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 


18

  És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 


19

  Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 


20

  Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 


21

  De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 


22

  Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 


23

  Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 


24

  [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 


25

  Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 


26

  Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 


27

  Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 


28

  A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 


29

  A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? 


30

  A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? 


31

  A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. 


32

  Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. 


33

  Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] 


34

  Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: 


35

  A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 


36

  És szóla Jób az Úrnak, és monda: 


37

  Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 


38

  Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! 


Job 40

 

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: